Az elmúlt évek alatt közel száz imaginációs gyakorlatot készítettem.
Ezekből válogatok itt, és kérlek használd nyitottan, tisztelettel önmagad és megéléseid iránt, szeretettel.
Örülök minden visszajelzésnek, mit éltél meg az imaginációk alatt, után.
Akár hozzászólásban, akár a mariamagdalena7535@gmail.com e-mailcímemre várom a megéléseidet!
Az imagináció azt jelenti: képzelet, képalkotás, elképzelés. A képzeletünk teremti a valóságunkat. Minden ember képes rá, hogy az elméjében képekben jelenítse meg a vágyait, elgondolásait. Minél pontosabban tudjuk elképzelni a gondolatainkat, annál nagyobb erővel valósulnak meg azok.
Az sem baj, ha eleinte nehezebben megy, nincs szükség feltétlenül kontúros éleslátásra. Elég, ha csak az érzést éljük át, elég, ha csak alakokat, energiákat látunk, érzékelünk. Sőt, hasznosabb eleinte, ha nem akarunk görcsösen élesen látni. A legfontosabb, hogy érezzünk. Érezzük át azt, amit szeretnénk, amire vágyakozunk. Amikor önmagunkban utazunk, tegyük le az AKARÁST. Engedjük meg, hogy ebben a laza, nyugodt állapotunkban tudatalattink küldje fel elménk számára azt, amire pillanatnyilag a legnagyobb szükségünk van. Ne irányítsuk, és ne szomorodjunk el, ha mást látunk, érzünk, mint amire tudatos elménk vágyik. Amire valójában szükségünk van, az az információ a lelkünkből jön. Ha teremtünk, akkor pedig tegyünk úgy, mintha moziban ülnénk, könnyedén hátradőlve a kényelmes fotelunkban, és csak szemlélői legyünk képzeletünk mozivásznának. Ha elkalandoznának a gondolataid, ha elméd nehezen adja ki kezéből az irányítást, ekkor se válj görcsössé. A legtöbb türelem önmagunkhoz szükséges. Elméd jó szolgáddá lesz, ha türelmesen, és kedvesen bánsz vele. Az ember isteni mivoltából fakadóan teremteni képes lény. Minden, ami körülöttünk van, amit emberkéz alkotott, először fejben született meg. Az emberiség nagy gondolkodói, fizikusai egybehangzóan állították, és állítják, hogy amit kitaláltak, amire rájöttek, amit felfedeztek, feltaláltak nem a görcsös akarásból, a fejtörésből, a gondolkodás útján jött létre, hanem akkor, amikor ellazultan, mintegy alfa, azaz alvás közeli állapotban voltak. Ez az az időpillanat, ez az az állapot, amelyben az tudatos elme elcsitul, a tudatalatti megnyílik, amikor meghallhatjuk lelkünk halk hangját, és meríthetünk a nagy közös emberi tudatóceánból. Ez az az állapot, amikor hidat képezünk a tudatos elménk és a tudattalan, a tudatalatti között. De ehhez csend kell, belső csend, visszavonulás önmagunkba. Amikor lehunyjuk szemeinket, kizárjuk a külvilág ezernyi ingerét. Amikor sóhajtunk egy nagyot, kifújjuk magunkból a feszültséget. Amikor koncentráltan egy-egy testrészünkre fókuszálunk és tudatosan ellazítjuk azt, a testünkre helyezett figyelmünkkel elindulunk a saját magunkba vezető úton. Agyhullámaink lelassulnak, ám mélyebb és magasabb kitérésűvé válnak.
Színes gyógyítós imaginációs gyakorlat (a linket másold ki, és illeszd be a böngészőbe)
https://drive.google.com/file/d/11zu1XBOobzSxSoH1pgjbLvYFumskpk8r/view?usp=sharing
Utazás a testünkben (a linket másold ki, és illeszd be a böngészőbe!)
https://drive.google.com/file/d/1x0Dw19VwqySbv1O3WfPyLU6tELf1PzLv/view?usp=sharing
Új alapok (a linket másold ki, és illeszd be a böngészőbe!)
https://drive.google.com/file/d/1YbBzEgx7IbZir-HdJWdHlesvaY5pKqd7/view?usp=sharing