Ébresztő! Fogjunk össze!
Még egyszer valakinél azt olvasom, hogy "ébresztő!", meg "össze kéne fogni", sikoltozni kezdek, és kiszaladok a világból. Valahova el, nagyon messze, ahol nem élnek emberek. Ahol csak fák vannak, meg levegő, meg felhők, állatok, napfény, eső, hideg és meleg, és szél, egy pici házikó, és a szeretteim.
Még leírni is rossz volt ezt a három szót a címben.
Komolyan nem, és nem tudom megérteni, de már nem is akarom, hogy valaki KOMOLYAN azt hiszi, hogy NA MAJD MOST!!! MOST!!! felébred az "emberiség", a világ, és persze a magyarság, és ÖSSZEFOGUNK, és akkor... mi is lesz akkor?
Beállítod az órát este, hogy reggel csörögjön, mert fel kell ébredned. Célod van: jelesül munkába mész, vagy edzeni, vagy csak nem akarod elmulasztani a napfelkeltét a teraszon ülve egy forró kávéval a kezedben. VAN CÉLOD AZ ÉBRESZTŐVEL. Egyébiránt nem húzod fel az órát, és alszol tovább a francba, ne cseszegessen téged senki, aludni a legjobb, békés, nyugodt, és ha még hozzá szép álmaid is vannak, pláne nehogymá' valami gyökér kitalálja, hogy neked fel kéne ébredni.
(fotó: internet)
Az emberek, mint azok a szerencsétlen lovak, akiknek szemellenző van a fejükre szerelve, hogy ne lássanak oldalra - mert a ló ijedős állat -, és csak húzzák a kbott szekeret, arra, amerre a bakon ülő ember irányítja a szájukban lévő zablával. Mert kell a zabla, különben a lónak esze ágában se lenne arra menni, amerre irányítják. Viszont, lévén ijedős, ám rendkívül intelligens, hamar rájön, hogyha nem akar menni, akkor ott valami rémisztő dolgot vizionál, és lecövekel, még akkor is, ha a mögötte lévő ember üti-vágja az ostorral. Az "okos" és találékony ember kitalálta a rohadt szemellenzőt, hogy ne lásson a ló oldalra, meg amúgy semerre se, csak a szájában lévő kínzóeszközzel irányíthassa, amerre akarja. Az embereket manapság szokás a birkákhoz hasonlítani, de én inkább ezt a lovat és szekeret látom magam előtt, ha arra gondolok mi történik az emberekkel anélkül, hogy tudatosak lennének rá.
Pedig… a történetelem ismétli önmagát. A világban eltűnt Lemúria, Mú, és a sokat emlegetett Atlantisz is, és mind azért, mert az emberek a nagy jólétükben annyira elkényelmesedtek, hogy el sem tudták hinni, hogy elpusztulhatnak. Róma az egész világot fenyegette, mindenki rettegte hatalmát, népeket hajtottak igába, pusztítottak el, a kereszténységet évezredes kultúrákra kényszerítették rá, Jézus nevében megfeszítették azokat, akik mást gondoltak, évszázadokon, de bátran kijelentem közel kétezer éven át… Oszt hun van ma Róma: egy város, semmi több néhány muzeális értékkel, amit fel tud mutatni. Pont. Ők is azt hitték, hogy örökké virágzanak, élnek, léteznek. De említhetnék még sok más hatalmas, majd összeomló államot, országot.
Komolyan azt hiszi bárki is, hogy ha mindazt hagyták a népek, akkor ezt most itt, na, most aztán felébredünk, és felkelünk, és elsöpörjük a rosszat, és átvesszük a helyüket – kik is?! –, és eljő az aranykor?!
A francia forradalom feltüzelt szerencsétlen, kifosztott, megalázott, nincstelen szegényei pont ezzel az attitűddel mészárolták halomra a vezetőiket, a legkegyetlenebb és brutálisabb módszerekkel, vérben gázolva – szó szerint! - pusztítottak maguk körül, mert ők is jót akartak… bár lehet akkor még nem szóltak az aranykorról. Vagy nem tudom szóltak-e…Tudomásom szerint akkor is volt egy St. Germain, akit szólt, de a kutyaf...a se hallgatott rá, hát szépen tovább is állt.
Vagyunk néhányan, akik látjuk a dolgokat globális összességében, tehát ha ezt nézzük jó páran vagyunk „felébredve”, és most itt nem arról beszélek, hogy megvilágosodott szentek vagyunk, mert dehogy. A felébredés azt jelenti, hogy levettük a szemellenzőt, amit ránk kényszerített a vallás, az elmeprogramozás az óvodától, az általános iskolán át az egyetemekig, a társadalmi elvárások – egyél, igyál, tanulj, dolgozz, építs házat, csinálj egy rakás gyereket, legyen autód, ha lehet kettő is, meg nyaralód, meg persze sok-sok pénzed, és aztán halálra hajszoltan úgy 45-50 éves korod táján legyél túl az első infarktuson, de minimum legyél cukorbeteg, egy jó kis gerincsérv is dukál már, hogy az egyéb keringési, és idegrendszeri problémákról ne is beszéljek, majd boldogtalanul, a halálos ágyadon tök egyedül maradva elmélkedj, hogy mi a jóistent kerestél te itt ebben a világban –, szóval vagyunk néhányan, akik kiugrottunk ebből a rendszerből legalább annyiban, hogy átlátjuk a saját miértjeinket, és hogyanjainkat, valamint igyekszünk másként élni, mint a „normális”. Tán a magunk módján teszünk is a kis mikrokozmoszunkban azért, hogy a saját lelkiismeretünket megnyugtassuk, nem járulunk hozzá a pusztításhoz, amit kedves embertársaink tettek, tesznek. Kevesen vagyunk, mert aki kiugrik a rendszerből, az páriává válik a saját embertársai szemében, a legkevesebb, hogy furcsának tartják, a legtöbb, hogy gúnyolják, utálkoznak, ignorálják. Ezt elég kevesen vállalják be, csak azon elszántak, akik tudják, hogy az emberi társaságon kívül van még sok egyéb a látható és láthatatlan világban, ami elégedettséget, örömet okoz, sőt…
Én azt látom, hogy sokan, akik a leghangosabban mantrázzák az ébresztő és összekénefogni szavakat, egy tapodtat sem változtatnak a szokásaikon, gondolataikon, a többiekhez való viszonyukon.
Ember embernek farkasa, ahogy szokták volt mondani. És ez így van, mióta a világ a világ. Egy kedves barátom réges-régen azt mondta nekem, hogy a legnagyobb baj az emberi természetben a versengési vágy. Nem is értettem, pláne azért, mert akkoriban kezdtem futni, és részt vettem egy-két futóversenyen. Forrt bennem a bizonyítási vágy, hogy negyvenes éveim legvégén is oda tudom tenni magam, vágytam az elismerést, de legeslegfőképpen önmagamnak akartam bizonyítani, hogy mennyire kvajó vagyok. Nos, a sors másként gondolta, és gondoskodott róla, hogy hamar észhez térjek. Az a különbség köztem és mások között, hogy én nagyon-nagyon figyelek a jelekre. A legkisebbre is. Tudom miből mi következik, úgy a saját életemben mint a másokéban.
De
az emberi természet alapvetően arról szól, hogy tudnám legyőzni
a másikat. Hogyan tudnék több lenni. Okosabb. Tudóbb.
Különlegesebb. Ügyesebb. Spirituálisabb.
Megmondóbb. Tisztánérzőbb. Tisztánszaglóbb. Tisztánlátóbb.
Tapasztaltabb. Jobb. Vékonyabb. Fiatalabb. Nőiesebb. Férfiasabb.
Jobb szerető. Jobb szakács. Jobb anya. Jobb gyerek. Jobb munkaerő.
Jobb főnök. Ésatöbbi.
Le
akarjuk egymást győzni verbálisan, és fizikailag is. És
szellemileg és energetikailag is.
De, de, Te is, aki most hevesen ellenkezik, hogy ez nem így van. Jobb szembenézni vele, mert ha ezt megérted, és megfigyeled magadon, rájössz, hogy az összefogásnak semmi, de semmi esélye nincs.
Akik „látszólag” összefognak, azok csak addig, míg érdekük úgy kívánja, vagy mert van valaki, egy karizmatikus személy, akinek zászlaja alatt ideig-óráig együtt menetelnek (apakép többnyire). Messze megyek: mindenki ismeri Jézus történetét, hogy ugyanaz a tömeg lincselte meg, és köpködött rá, és dobálta kővel a passión, akik korábban a vállukon vitték be olajágakkal integetve Jeruzsálembe.
Kedves Testvéreim – ahogy egy sokak által ismert guru szokta volt mondani – ilyenek vagyunk bizony!
Addig tudunk összefogni, míg van valaki, aki összefog, de csak egy rossz, egyetlen egy nekünk nem tetsző nyilatkozata legyen, vagy jöjjön egy nála is karizmatikusabb (megfélemlítőbb) egyén, aki ellene fordít, máris lőttek az összefogásnak…
Ébresztő… az kiabál ébresztőt, aki amúgy a világon semmit nem változtat a napi szokásain, pont úgy folyó vízzel mosogat, a folyó vizet használja a wc-je öblítéséhez, pont annyi szemetet gyárt, és vásárol mértéktelenül az újrafelhasználásra való legkisebb figyelem nélkül, pont úgy mérgezi a környezetét permetszerekkel, eldobált cigarettacsikkekkel, brutál vegyszerek csatornába öntözésével, napi szintű állati élelmiszer fogyasztásával, és az élelmiszer szemétbe dobásával, mindenhova autóval járással, mint ahogy tette ezt 5-10-20-50 évvel ezelőtt is.
Ébresztő arra, hogy mit tesznek velünk? Most ébredezel kedvesem? Ne vicceljünk mán egymással… huszonéve, ha nem több halljuk mindenhonnan, olvassuk még a bulvárban IS, hogy nem jó az irány, de ugye nem volt felhúzva az az ébresztő óra, hiszen miért kéne fölébrednem, mikor olyan gyönyörű a tenger horváthba, ahová járunk khicsimmel nyaralni minden évbe, jön a víz a csapból, meg a fűtés is a vezetéken, tele a húspult, meg a tejtermékes hűtő minden sarki közértbe, mi dógom van nekem az ébredezéssel, haggyámá… őserdők, meg tűz, meg fakivágás, meg árvizek? Hol? Messze van az. Majd megoldódik valahogy.
Na most ők kiabálnak ébredésről, meg összekénefogni-ról.
De még mindig csak az ágyban fekve. Mert felébredtek az ébresztőre, elég hangosan szól, de még mindig csak a telefon képernyőjén látszik, hogy uristen, mekkora károkat okozott a víz, és már nem is olyan messze innen… ajjaj, kidőltek a fák a viharban, iszonyat pusztítást okoz a természet… ja és a medvék… tarthatatlan, hogy már itthon is kóvályognak a Börzsönyben, Bükkben… kilőni, de izibe!
Nem folytatom, bár még jócskán pörögnek a gondolatok a fejemben, de így is már elég hosszú ez az írás. Még kitérhetnék arra hogyan vagyunk kollektíve világméretűen totál hülyének nézve, de nem nézve vagyunk, hanem valóban azok is vagyunk. Elenyésző százalék nem az, aki nem hagyja magát megfélemlíteni, aki úgy véli inkább lemond bizonyos előnyökről, és lehetőségekről, semmint mérgezze magát valamivel, amiért senki nem vállal felelősséget, de tőle követeli a hatalom a felelősségvállalást.
Most akkor leüljünk zenbe-lótuszba meditálni, angyalkákhoz folyamodjunk, esetleg szerencsétlen Jézust rángassuk elő újra és újra, ja meg a Teremtőt, aki miért hagyja, hogy így legyen?! De persze még jöhet a Galaktikus Flotta és Asthar kapitány is, ők is egy lehetőség.
Mondjuk az én józanabbik eszem megkérdezi, hogy miért is jönnének?! Hogy elvigyenek, és ahová visznek ugyanazt csináljuk, mint itt? Mert ha elvisznek a Szíriuszra, ott majd megváltozik az emberi természet sitty-sutty, hipp-hopp? Van épeszű egyén, aki ezt így gondolja?
Te mit teszel, hogy változzon a Földön bármi is?
Hogyan lépsz ki a komfortzónádból, mire vagy hajlandó, mit változtatsz, mit csinálsz másként, hogy jobb legyen a helyzet? Te! Nem a vezetőink! Hanem Te. Kiállsz-e az érdekeidért, vagy talmi előnyökért magadon hagyod a szemellenzőt, és szádban a zablát?
Komolyan érdekel.
Ja, meg az is, hogy hogyan és kivel fogsz össze. Ha még itt a fészen, online is képesek vagyunk egymásnak menni, ha eltér egy cseppet a véleményünk valamiről.
Tehát: hogyan képzeled az összefogást? És kivel?