Férfiak
Te drága Férfi,
neked írok most.
Hozzád szólok, aki annyit háborúztál az elmúlt életekben. Akinek néha elvette eszét a harci düh, aki tán olyanokat tett, amit később maga is megbánt. Lehet, nem volt kinek elpanaszolni, elsírni a kínt, ami a lelkedet mardosta, hiszen úgy neveltek, hogy egy fiú, egy férfi nem sírhat. Hozzád szólok, akinek a gerincét öregségére derékszögbe görbítette a munka, a család terhe, akinek fogai kihullottak, mert egészséges agresszióját sosem élhette ki. Hozzátok, Férfiak, akik mind-mind cipelitek őseitek ki nem mondott, ezért a nagy közös tudattalan óceánba lesüllyedt fájdalmát.
Hozzátok szólok, akiket elnőiesített anyátok, óvva-védve a kicsi fiút mindentől, és mindenkitől. Hozzátok, akiknek keze sosem volt saras, olajos, mocskos, akiken nem csorgott a szürke izzadtság, akiket nem égetett a nap, akik nem érezték még át, milyen az igazi kemény munka utáni jóleső, elégedett fáradtság. Akiket kiherél ez a világ, akiket a lakótelepek dobozaiba zárva nem vár semmi férfias teendő, akik reggel autóba szállnak, hogy aztán egész nap a számítógép előtt ülve, délután hazaautóztok és egy lakásdobozba zárva a napi üveg sör mellett keresitek az élet értelmét.
Azokhoz a Férfiakhoz, akik akaratukon kívül váltak apákká, hogy aztán egész életükben a nő zsarolását kelljen viselniük.
Azokhoz a Férfiakhoz, akik nem tudnak szabadulni őseiktől hozott függőségeikkel, agressziójukkal, és akik nem is akarnak szembesülni mindezzel. Nektek kiáltok: van megoldás!
Elmesélem Nektek, hogy nem kell követni az ősök útját. Van mód az agresszió meg-, és kiélésére, és lehet, azt láttad, amit apád tett anyáddal, és lehet azért nem tudsz megmaradni egy nő mellett sem, mert anyád elvette a kedvedet a női nemtől, de nem kell így maradnod egész életedre!
De... nincs mindenre megoldás.
Hogy van, amit soha, de soha nem tudsz kitörölni az emlékezetedből, az őseid emlékezetéből, nem tudsz minden szálat elvágni.
De Erőddel képes vagy felülemelkedni, és észrevenni, mikor kapcsol be az automata vezérlőrendszered, hogy az ismétlésekbe kényszerítsen.
Azt is elmondom, hogy a Nők sírnak utánatok. Hogy vágyják az erős, mégis gyengéd, tiszta lelkű, őszinte Férfit. Hogy elférfiasodásuk mögött náluk is ősanyáik mintája húzódik, azoké az asszonyoké, akiknek férjeik, fiaik a hatalmasok játékszereként háborúba kényszerültek, míg ők otthon szántottak, vetettek, arattak, ellátták az állatokat, házat javítottak, kertet gondoztak, miközben kenyeret sütöttek, és gyerekeket neveltek. Egyedül.
A nőt az egyedüllét elférfiasítja. Lágysága lassan megkeményedik, hiszen mindent egyedül kell vinnie. De a lelke mélyén vágyik utánad, akkor is, ha a felszínen keménynek mutatja magát. Akarja, hogy a karjaidba zárd, hogy azt mondd neki: semmi baj, ketten, közösen mindent megoldunk. Bújj ide, elringatlak kicsit. És a nő beleolvad ebbe, és a szerelmes alkímia által megtörténik a varázslat: a nő Nővé és Te Férfivá leszel. Hogy majd ő dajkáljon Téged, ha megfáradsz, ha elgyötör kicsit az élet. Anyád lesz, ha annak kell lennie, és Te az apja, ha úgy. És a szeretőd lesz, ha öletek felizzik, ő átad, és te birtokba veszel.
Hozzátok szólok, Férfiak, akik gyötört lélekkel éltek: keresd a Nőt, ne add fel! Senki nem kényszeríthet, hogy egy erőszakos nő mellett élj, aki rád kényszeríti akaratát – mint anyád tette. Senki nem kényszerít, hogy elnyomjanak, kiheréljenek, hogy elvegyék erődet.
De mindig tartsd észben: a Nő nem az anyád! Ahogy minden Férfi más és más, minden Nő más és más. Ne bántsd a nőket, ők ugyanúgy cipelik anyáik terheit, mint te az apádét.
De össze lehet csiszolódni.
Engedd magad őszintének lenni.
Engedd meg magadnak az érzelmeket, a Nő vágyja azokat. Suttogd el az ölelés rejtekében, és szeresd magad a Nő párjaként.
A Nő benned is ott van, a Férfid párjaként. A Nőben ott a Férfi is, a Nője párjaként. De a Férfi a Nőben a Nőt keresi, a Férfival rivalizál. A Nő… a Nő a Férfiban is a Nőt keresi, a finomságot, lágyságot, az érzelmeket, de kell, nagyon-nagyon kell az Erő. Az az Erő, ami az öreg tölgyfában van a pusztaságban. Amit téphet, rázhat a vihar, lehet még az ágait is megtördeli, még akár ketté is hasadhat, de soha ki nem dől, mert gyökereivel mélyen, és sziklaszilárdan kapaszkodik a Földbe.
Akarsz-e Férfi lenni, vagy jó neked a hozzád és a Nőhöz is méltatlan futó kalandokkal megtölteni a benned lévő űrt? Jó, hogy férfitársaságod a kocsmázásban merül ki, vagy a munkahelyen? Jó lesz egész életedben menekülni? Hiszen a Férfi lételeme,hogy munkájának értelmet adjon valami. Valaki.
Tudom, tudom, nő is kell a férfi mellé.
Tudom, hogy változott a világ, nehéz szerepben maradni nőnek és férfinak is.
Tudom, hogy amilyen káosz van kinn, pont olyan káosz van benn is.
Nincs recept, senki nem tudja megmondani milyennek kellene lenni, ha mégis kísérletet tesz rá, azonnal rázúdul azok haragja, akik nem akarnak, nem tudnak olyanok lenni.
A Teremtésben valamiért mégis két nem létezik: férfi és nő.
Eltérő habitussal, biológiával, gondolkodásmóddal, érzékenységgel, érzelmekkel, vágyakkal, cselekvőképességgel, akarattal, szándékkal, motivációkkal. A női agy másként működik, a férfiagy szintén.
Régen annyiban volt jobb, hogy elfogadtuk egymás másságát úgy, ahogy az van. Mára erőszakosan összemosni akarják bizonyos erők, nincs férfi, és nincs nő, mondják, csak ember van.
Hát nem.
Nők vannak és Férfiak, akik a biológiájuknak megfelelően vágyják egymást. Akikben a Lélek vágyja a másik Lélekkel való összeolvadást, keresik a kapcsolódást, de mintha egy fal lenne, a kapcsolódás vagy nem történik meg, vagy, ha igen, az olyan rémisztően erős kötéssé válik, amely menekülésre késztet…
És persze nincs mindig mindenre megoldás.
Férfiként neked kell tudni mit akarsz, és hogyan.
Meg kell tudnod fogalmazni, hogy mire vágysz.
Fel kell állítanod a kritériumrendszert önmagad és a másik számára is.
Meg kell találnod az identitásodat, ki és mi vagy te. Mi vagy most, és hová akarsz jutni, alakulni. És milyenné semmiképpen nem…
És ehhez a Te valódi identitásodhoz megtalálni azt a Nőt, akivel közösen tudjátok segíteni egymást abban, hogy együtt jobbá váljatok minden eddigi önmagatoknál.
A legszebb dolog, amit ember mondhat egy másiknak: jobbá váltam általad.
Ne alkudj meg ennél kevesebbel.
Megjelent: 2024. áprilisában a Csillagidő online magazinban