Nekünk, akiknek jellemzően több szálon futnak a dolgok az életünkben, és a zodiákus utolsó jegyét képviseljük, amely amúgy is ettől a földi élettől meglehetősen elrugaszkodott, ez az időszak, ha nem is nehezebb, de érzelmileg, pszichésen kissé hullámvasutas. Utóbbi egyébként is jellemző. Azt mondják, hogy a környezetünket terheli ez leginkább, de aki nem Halak Nap, Ascendens, stelliummal bír, nyugodtan higgye el, hogy nekünk ezt megélni gyakran maga a pokol.

A fejünkben sokkal inkább odaát vagyunk, mint itt. Hacsak nincs valami erőteljes földelés a képletben, Halakként élni a világban minden időkben nehéz volt. És most is az. Mi másként vagyunk bekötve a rendszerbe, és ezt igazán csak egy másik Halak képes megérteni, talán még a Rák energia, velük kiválóan együtt tudunk picsogni.

Azt hittem, majd ahogy öregszem a túlcsorduló és folyamatosan libikókázó érzelmi hullámvasút amplitúdója kevésbé lesz nagy, úgy leszek majd egyre edzettebb, egyre kevésbé érzékeny. Nos, hatalmasat tévedtem. Sokszor mondom, hogy olyan, mintha a nyers húsomat érné a világ, mintha nem lenne bőröm, mindent sokkal, ezerszer jobban, erősebben, intenzívebben tapasztalok, érzékelek, mint mások. Szerencse, hogy a jó és szép dolgokat is, nem csak a fájdalmas nehéz, sötét energiákat.

Meg kellett tanulnom magamba rejteni, arcizmaimat moderálni, hogy a külvilág ne vegye észre mit gondolok, mit érzek. Mert az érzések sebezhetővé tesznek.

Nem véletlen, hogy a drogosok, alkoholisták, de a művészek között is sok Halak érdekeltségű ember van. A világ nekünk túl sokk, túl kegyetlen, túl érzéketlen, bántó, sértő. Az az álomszerű világ, amelyben mi jól éreznénk magunkat, nem létezik, csak a saját fejünkben. És persze néha megéljük a természetben, az állatainkkal, a szerelemben. Sok drogos, és alkoholista Halak nem akar az lenni. Ne kérdezzük meg, hogy miért iszol, miért drogozol, és miért nem hagyod abba… felesleges. A választ úgyse értené, aki nem Halak. Minden ilyen függés mögött az elképesztő szeretetvágy van, ami valahogy hiányzott gyerekként. Sok Halak gyerek pont azért, mert olyan, mint egy kis lyukas vödör, amelyből elfolyik a víz, bármennyit is öntenek bele, egész gyermekkorában hiányolta a szeretetet. És sajnos gyakorta valóban nem kapták meg. És azt az érzelmi biztonságot sem, amire pedig olyan nagy szüksége van egy kicsi halacskának. A Halak ilyen közegben felnőve lassan elveszíti önmagát, határtalanná válik, képlékennyé, szétfolyik, mint egy pohár víz amelyet felborítanak az asztalon. A határokat valahogy nekünk magunknak kell izomból felépíteni és betartani, és betartatni másokkal is, különben tényleg egész életünk egy nagy illúzióbuborékká, védekezéssé, fájdalommá, szorongássá válik, egy olyan életté, amelyben az áldozati szerepben tetszelgünk.

Nincs más, aki összefogna, csak mi magunk tehetjük ezt meg. Rettegünk az egyedülléttől, mert ha még az a másik viszonyítási alap is eltűnne, valóban nem találnánk saját határainkat… miközben a legjobban önmagunkkal szeretünk lenni, miután elég öregek leszünk hozzá, hogy megértsük: tényleg csak mi magunk érthetjük meg saját magunkat.

És persze ejtsünk szót az önfeláldozás/áldozathozatal témáról is, amely szintén e jegy jellemzője. A legtöbb Halak érdekeltségű (nem ismétlem meg állandóan, de itt nem csak a napjegyre gondolok, Ascendens, stellium, Halak Hold is játszik), valamilyen módon áldozati sorssal jön. Később a felismerések, a tudatosodás, és az elszántság - amely azért ott van ám erősen, bazi erősek bírunk lenni mentálisan, ha akarjuk használni ezt a képességünket! – következtében maga hozhatja meg döntéseit, hogy miért hoz áldozatot, így nem válik a sors áldozatává. Ez azonban egy magasabb tudatszintet feltételez, ami nincs meg alapból, a sorscsapások, fájdalmak, nehézségek által erősödik, izmosodik. Jobb esetben felismeri, hogy nincs rendjén így, és kézbe veszi a sorsa irányítását, rosszabb esetben lemerül a drogok, alkohol, önsajnálat, túlevés és egyéb önpusztító mélységekbe. És aztán szépen átsétál félig öntudatlanul a túlvilágra. Ahol amúgy is félig ott van egész életében.

Ez azonban a legalacsonyabb szintű Halak megélés, valamint a folyamatos nyavalygás, siránkozás, szenvedés, önmagát áldozatként való definiálás. Mindent beenged, és nem képes a védekezésre. Erős az empátiája, de ez kimerül az együtt sírásban, együtt merülésben, hathatós segítségre képtelen. Naiv, és könnyen kiadja magát, önbizalom-hiányos, alkalmazkodó, irányítható. Ez esetben könnyen behúzza az okkultizmus sötét oldala, válhat bizony csalóvá, szélhámossá, másokat átverő hamiskártyássá, bort ivó, vizet prédikáló guruvá, mert pontosan tudja hogyan vezessen meg másokat, ehhez kiváló színészi adottságokkal is bír.

Magasabb szinten, miután mindezt többé-kevésbé megjárta, rájön, hogy nem jó az irány, a világ sosem fogja IGAZÁN megérteni, szeretni és elfogadni. Ha becsap, csak önmagának okoz fájdalmat. Egyedül ő mentheti meg magát. Amíg itt van, neki kell alkalmazkodnia a földi élethez, az nem fog hozzá idomulni. Szerencsés esetben talál lelki társakat, de ha nem, akkor képes saját érzelmi magasságait, és mélységeit valamilyen okkult, vagy művészeti tevékenységbe tenni, és ezzel segíteni embertársait, amit amúgy sem úszhat meg. Hiába nem értenek a többiek minket, mégis szükségük van ránk, mert mi vagyunk az ellenpont a világ kegyetlenségével szemben. Minket nem ért meg a többség, de mi mindenkivel képesek vagyunk egy hullámhosszra kerülni, ezzel tudunk segíteni, ha vannak eszközeink hozzá.

Egy Halak, ha magasabb tudatminőségben van, és kijön az önsajnálatból, az egész világot tudja szeretni, nem egyenként, és nem azért, mert nem látja, hogy mi a valóság, hanem mert a benne lévő visszafoghatatlan szeretet áramlik, ha akarja, ha nem.

Mivel labilis, ezért jellemző lehet a határozatlanság, alapból a leghatározatlanabb jegy, kell valami a horoszkópban, valami kardinális, és fix, hogy összefogja, határozottabbá tegye, és ne essen meg a szíve a világ összes szenvedőjén. (Mondjuk mindenképpen így tesz, nem tud másként, de legalább uralni tudja, ha egy kicsit magasabb minőségbe kerül.)

Ami biztos: a férfiaknak nem való a Halakság, ők élik meg a legnehezebben. Egyszerűen ellentétes a tesztoszteronnal, a férfiszerepben nehezen állja meg a helyét a férfi Halak.

És most így a végére még egyszer: nem csak a Halak Nap, hanem Halak Asc, stellium, Halak Hold is idetartozik, ha a képletben túlnyomórészt labilis energiák vannak, és nincs elég fix, kardinális energia.

Az Istennő éltessen minket szeretetben, bőségben, egészségben!

Tudom, hogy nehéz nekünk ez a világi lét, de sose feledjétek: akár „véletlenül”, akár nem véletlenül vagyunk itt, valamiért ez már így alakult, és helyt kell állnunk e földi létben. Mert amit most csinálunk, teremtünk, amilyen gondolatokkal, és attitűddel éljük ezt az életünket, ezt visszük tovább magunkkal odaátra. Azt az energiát toljuk a világ aurájába, ez az energia marad meg a térben, a világ hatalmas tudatóceánjában. Kell az energiánk, hogy valamelyest egyensúlyba tartsuk a kegyetlenséget, a fájdalmat, a sok szenvedésenergiát, ami hullámzik évmilliók óta: Nem az a dolgunk, hogy ehhez hozzátegyünk, hanem az, hogy szelídítsük, kisimogassuk, szeretettel töltsük fel.

Keressük a szépséget minden áldott napban! Adjuk a szeretetet másoknak, a természetnek, állatoknak, levegőnek, fénynek, sötétségnek, esőnek, földnek, és amely embernek tudjuk. De legfőképpen önmagunknak.

Fogadjuk el, hogy ilyenek vagyunk, ez a földi élet ilyen érzékeny számunkra.

Ne rinyáljunk azon, hogy milyen bántó a lét, mert attól nem lesz jobb.

Magunknak kell megteremteni a szépet és a jót, találjuk meg önmagunkban azt az értéket, ami bizony nagyon ott van.

Legyen a testünk, és a létezésünk Temploma a Lelkünknek.

Minél inkább használjuk félelmeink csökkentésére az ártó tudatmódosító szereket, annál jobban eltávolodunk a Lelkünktől, márpedig mi nem tudunk enélkül létezni. (Sokan igen, a Halak nem!)

Drága kedves Halak-testvéreim, ne féljetek a sérüléstől, mert nem ússzátok meg!

Azzal, hogy bezárjuk magunkat a torony legfelső szobájába, nem lesz könnyebb. A bántás így is, úgy is megtalál… El kell jutnunk odáig, hogy azt nézzük ki mondja, és nem rögtön elsírni magunkat minden szirre-szarra.

Idő, idő, idő……

És néha vannak keményebb napok, és vannak könnyebbek.

Néha még a szokottnál is érzékenyebbek vagyunk, néha olyan csodás a világ, hogy keblünkre ölelnénk az egészet.

De… ahogy fentebb írtam: keresd minden napban a szépet!

Ez nekünk olyan lelki töltekezés, ami egész napra muníciót ad!

És mi észrevesszük a kicsi, apró szépségeket is az életben.

Ha akarjuk.

Ha akarod.

Boldog születésnapot kívánok minden Halacskának!