Kérdés:

-Tiszteletben tartja-e az ördög, hogy én nem őt keresem?

Válaszom:

- Ahogy említettem a videóban is, az ördögöt én úgy látom, hogy kinn is van, és benn is van. Mint Isten/Teremtő is. Nem lehet szervesen elkülöníteni, hogy ez én vagyok, az meg ő. Csak az emberi elme polarizál így. A valóságban szerintem ez nem ilyen evidencia. És én nem is tudok, és nem is akarok polarizálni, hisz örülök neki, hogy végre megtapasztaltam milyen nem polarizálni, hanem egységként, egyben látni a dolgokat.

Tehát képzeljük el, hogy van egy farkasunk, aki, mint tudjuk vadállat, és soha, de soha nem lehet tökéletesen megszelídíteni. De kísér minket vándorutunkon. Bízhatunk benne, hogy ha etetjük, szeretjük, simogatjuk, beszélgetünk hozzá, és megkérjük dolgokra, teljesíti, de soha nem szabad elfelejteni, hogy ő vadállat! A vadállat önálló akarattal bír, maga dönti el, hogy akar-e együttműködni, vagy sem. Adok neki enni, melegedhet a tüzemnél, sőt együtt is alhatunk, összebújva, egymást melegítve. De ha ő úgy dönt, hogy felkel, és elmegy vadászni, én ebben nem gátolhatom meg. Amikor elmegy vadászni, kegyetlenül öl, és gyilkol, nem mérlegel, csak elveszi, ami kell neki. Lehet, hogy nekünk is ad a zsákmányból, de az is lehet, hogy simán éhen halhatunk mellette, ha magunknak nem vadászunk, ez esetben minket is szépen felfal.

A farkas ez esetben egyben az Isten és az Ördög szimbóluma is, hiszen ahogy mondtam a videóban, ha mindent Isten teremtett, az ördögöt is ő hozta létre, ellensúlyként, kísértőként, felkérdezőként: hol tartasz az emberi utadon? Tudsz-e különbséget tenni jó és rossz között? És melyik oltárán áldozol? És honnan tudod, hogy ami neked jó, az másnak nem rossz?

Az ördög tehát nem tart a világon semmit tiszteletben, vele nem releváns ez az emberi fogalom. Ő az emberben lévő ösztönökre reagál. Mennyire tudjuk mi magunk megfigyelni és kordában tartani az ösztöneinket, mennyire tudjuk irányítani, és merre, ez a lényeg. És ez nem azt jelenti, hogy teljesen el kell nyomni az emberi ösztönöket, sajnos itt hibázott és hibázik rendkívül nagyot minden vallás, és egyház. Hogy az ember alapösztöneit akarja elnyomni, és korlátozni, és kordában tartani, ami LEHETETLEN. Az emberi ösztönök olyanok, mint egy felfújt lufi: ha az egyik oldalán elszorítjuk, a másik oldalon feszül kipukkadásig, ha a másik oldalon, akkor az előző oldal.

Az emberi ösztönöket nem lehet elnyomni, viszont meg kell tanulni ellenőrzés alatt tartani.

Egy tanítóm egyszer azt mondta: Magdi, neked mindig adni kell az ördögnek, különben elveszi. Ez a mondat nekem nagyon becsípődött, és ehhez tartom is magam.

Mindannyiunkban vannak sötét, akár másoknak, akár önmagunknak ártó gondolatok, és ösztönök. Észrevesszük-e, kordában tartjuk-e, vagy szabadjára engedjük?

Én TUDOM, mikor adózom az ördögnek.

Nem könnyű megtalálni az optimális egyensúlyt, hogy kapjon is, és ne akarjon elvenni, és kézben tudjam tartani a dolgokat, de úgy érzem a környezetem és a mentális állapotom tükrében, hogy sikerül.

Életem első 40 évében egy hajszál választott el tőle, hogy behúzzon a sötét erő, de egy különleges élmény teljesen megfordította bennem, és helyretette az ezzel kapcsolatos működésemet. És azóta jól vagyok, rendben vagyok, és a dolgok is jól vannak, és rendben vannak körülöttem. Ha nem, akkor rendbe teszem.

Nagyon fontos megérteni, hogy a tisztelet, mint olyan, egy tanult EMBERI viselkedésforma, nem ösztön, és nem velünk született. Amikor azt mondja egy ember, hogy "tiszteletben tartom" ezt, vagy azt, nekem ott mindig elkezd villogni a piros lámpa, mert ezzel számomra evidenssé válik, hogy nagyon erős ellenállás van benne adott dologgal kapcsolatban, csak a jó neveltetése miatt lefojtja - elszorítja a lufit... Én mindig elmondom: nem kell tiszteletben tartani olyasmit, amiben nem látunk tiszteletre méltót. Legyünk egymás felé szeretettel, amennyire tőlünk telik, vagy kerüljük el egymást, ha úgy érezzük, hogy ez nem megy.

A láthatatlan lények pedig nem tisztelnek. Vagy mellettünk vannak, vagy nem. Vagy ártanak nekünk, vagy semlegesek vagyunk számukra, vagy segítenek - ha kérünk.

Ezek az energiák a szeánszaimon a térbe behívva világosan tudtunkra adják, hogy nem nekik van szükségük ránk, hanem nekünk rájuk... igen, a sötétekre is, bármilyen furán hangzik.

Sajnos nagyon sok tiszta szándékú ember tudatalattija egészen másként működik, mint a tudatos elméje. Az emberek 90%-a egyáltalán nincs tudatában, hogy milyen erők működtetik. Mondjuk ez viszont rémisztő...

Kérdés:

- Azt hiszem értem amit ír. Ezek szerint az ún. démonűzés szolgálata csak elhiteti az emberekkel, hogy még lehet szabadulni az emberi rossz tulajdonságoktól. De az igazság az, hogy valóban nekünk magunknak kell hatalmat venni felette?

Válaszom:

- Tökéletes! A motiváció, az a lényeg! Mit AKAROK? Mivel, kivel, mikor és hol akarok együttműködni, vagy őt együttműködésre bírni, ez a kérdés. És ha ebből a perspektívából nézi, máris nem félelemalapú a történet, hanem felelősségvállalás van mögötte saját magamért, gondolataimért, ösztöneimért, cselekedeteimért.. Nem tolom se az ördögre, se istenre, ami történik velem, vagy ami nem! Segítséget kérhetek tőlük adott célom eléréséhez.

Kérdező:

- Hát ez most jó sok muníció. Átolvasom többször, és köszönöm. Bevallom sok ilyen témát nézegettem, de lett bennem egy belső bizonyosság, hogy Önnel beszéljek(írjak). Már csak az érdekelne, hogy az Isten, Elohim, Hatalmasság, hogyan szeretne engem vezetni. Eddig Jézust tekintettem magam előtt, de az ismereteim szerint vagy nem ismerem, vagy félreismertem, vagy félreértettem az üzenetet. Gondolkoznom kell...

Válaszom:

- Ahogy fentebb írtam: NEM ŐK AKARNAK TŐLÜNK BÁRMIT IS, HANEM NEKÜNK KELL KAPCSOLÓDNI HOZZÁJUK. A Teremtő, vagy bármelyik energia, amely a láthatatlan térben van, nem AKAR minket vezetni. A mi befogadóképességünktől, vágyunktól, szándékunktól, akaratunktól, célunktól függ, hogy jelen van-e vagy sem.

Ön nem egy óvodás, akit vezetgetni kell. Felnőtt ember, felnőtt férfi, aki felelősséggel tartozik az életéért. Teljes egészében. A gondolataiért, a cselekedeteiért. Hogy mi a célja, szellemi, fizikai értelemben, ezt kell tudnia ÖNNEK, nem mástól várni a célkitűzést... Tudni, hogy mit akar, mi a szándéka, mi a motivációja, és ehhez kérje a támogatást. És vegye észre, amikor megkapja...

Amikor a korábbi vieóm végén említettem a pásztort és báránykákat, ahogy az egyház nevezi a képviselőit, és a híveit, pont erről beszéltem... hogy meg akarnak tartani egy tudatlan, önmagáért felelősséget vállalni képtelen birka szerepben. (Amúgy vegánként nagyon szeretem a birkákat, ezt a hangsúlyozom.) Márpedig az embernek önálló akarata, valamennyi szabad akarata van, amit HASZNÁLNIA kell. Ismeri azt a mondást: segíts magadon, Isten is megsegít! Na, pont ezt jelenti. Találd ki, hogy ki vagy, mi vagy, mit akarsz, mert legbelsőbb vágyaid benned a teremtő erő, ami felé haladnod kell, és ehhez kérd a segítséget, támogatást. Így lesz az élet teljes, egész, teremtő. Így válik bennünk a Teremtő igazi, földi, anyagi teremtővé. Általunk.

Kérdés:

- Hogyan kell jól kérni? Kit szólítsak meg, van neve, vagy ez jön magától, belülről?

Válaszom:

- Gondolja, hogy a Teremtő TÉNYLEG nem látja, mi van a fejében? A gondolataiban, az érzelmeiben? Hogy külön szertartás kell hozzá, hogy KÉRJEN, ezt akarná? Azt gondolja, nem elég pusztán befelé fordulva leülni egy fa tövébe, és átérezni a végtelen hálát a Gondviselésért? Nem elég kimondani, hogy KÉRLEK támogass ebben és ebben?

Mert az én tapasztalatom bizony az, hogy mindez elég.

Csak ne feledjük el a végén szívből és őszintén átérezni és kimondani: KÖSZÖNÖM.